magunk után, néha észreveszem, hogy tizedike van, és képedek el, hogy ezeket azért szoktam tudni. de most nem. csak tudom, hogy elment a húsvét, nyögvenyelősen,
és hiába volt a pirospöttyös tojás, és a sokszor tízszál tulipán,
én nem szeretek a barátságom nélkül lenni,
és nem szeretek több tűz között lenni;
s ami pár hete még üdítő feladat,
az mára már nyűg és értetlen düh, nem több-
valahonnan kell szednem energiát és lelkesedést,
de valahogy én ilyenkor sohasem a kézenfekvő megoldásokat választom.
bánatomban legálisan sörözöm és ütemezek költségvetéseket,
és hallgatom, ahogy más kutyája sír a kertemben (nem is az én kertem),
és hiányzik az enyém. hiányoznak az enyémek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése