az elmúlt héten mindkettő kategóriából volt lehetőségem mintavételre, és arra a megállapításra jutottam, hogy a szüleim sokkal több törődést és odafigyelést igényelnek, mint a kölykök*, akikre vigyázni kell.
én amúgy nem tudom, hogy ezek úgy csinálják-e, hogy esténként gonoszan összeülnek a nappaliban, és minden nem otthon töltött nap után egy-egy aprócska kis megbízatást vagy feladatocskát írnak egy cetlire, amit hazatértemkor elém dobhatnak, vagy mi a módszerük, de elég kiforrott a stratégiájuk, az biztos. mindenesetre szombat este 10-kor halál fáradtan menekültem az emeletre egy kis nyugalom végett, a gilmore lányok szerencsére nem hozzám beszéltek közvetlenül.
az még csak hagyján, hogy ilyenkor minden elektromos dolgot újra be kell állítani, mert vmit csak elnyomtak két hét alatt és nem megy; hogy a telefon alapfunkcióinak használatát újra és újra gyakorolni szükséges; hogy az e-mail forgalomból szelektálni kell; hogy az új képeket letölteni kell és beforgatni; hogy a honlapot frissíteni; hogy anyámnak új telefont választani; hogy a tv-n képarányokat átállítani; hogy a ziwiwre új unokaképet tenni; hogy a szkájp naplózást törölni; hogy repülőjegyet kell keresni- és lefoglalni; hogy a liptai klaudia playboyos képeit megkeresni és megmutatni (?!)...
de most már sajnos a letöltésről is hallottak, és 650 db magyarnótát kellett leökörködni apunak, amiből 450-et meg is kellett hallgatni könnyezve, miközben a winamp használatát és abban is a keresés funkciót gyakoroltuk. erre anyukámnak eszébe jutottak a 60-as évek slágerei, és én mondom, innen már nincs visszaút.
egy éve úgy néztek rám, mikor a tonnás asztali gépet hazacipeltem, mint egy ufóra.
ma már törölnöm kell az előzményeimet, ha lelépek, és így is rettegek, hogy egyszer idetalálnak.
*majd arról is.
én amúgy nem tudom, hogy ezek úgy csinálják-e, hogy esténként gonoszan összeülnek a nappaliban, és minden nem otthon töltött nap után egy-egy aprócska kis megbízatást vagy feladatocskát írnak egy cetlire, amit hazatértemkor elém dobhatnak, vagy mi a módszerük, de elég kiforrott a stratégiájuk, az biztos. mindenesetre szombat este 10-kor halál fáradtan menekültem az emeletre egy kis nyugalom végett, a gilmore lányok szerencsére nem hozzám beszéltek közvetlenül.
az még csak hagyján, hogy ilyenkor minden elektromos dolgot újra be kell állítani, mert vmit csak elnyomtak két hét alatt és nem megy; hogy a telefon alapfunkcióinak használatát újra és újra gyakorolni szükséges; hogy az e-mail forgalomból szelektálni kell; hogy az új képeket letölteni kell és beforgatni; hogy a honlapot frissíteni; hogy anyámnak új telefont választani; hogy a tv-n képarányokat átállítani; hogy a ziwiwre új unokaképet tenni; hogy a szkájp naplózást törölni; hogy repülőjegyet kell keresni- és lefoglalni; hogy a liptai klaudia playboyos képeit megkeresni és megmutatni (?!)...
de most már sajnos a letöltésről is hallottak, és 650 db magyarnótát kellett leökörködni apunak, amiből 450-et meg is kellett hallgatni könnyezve, miközben a winamp használatát és abban is a keresés funkciót gyakoroltuk. erre anyukámnak eszébe jutottak a 60-as évek slágerei, és én mondom, innen már nincs visszaút.
egy éve úgy néztek rám, mikor a tonnás asztali gépet hazacipeltem, mint egy ufóra.
ma már törölnöm kell az előzményeimet, ha lelépek, és így is rettegek, hogy egyszer idetalálnak.
*majd arról is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése