defektes

... azt már majdnem megszoktam, h apukám nem szól hozzám, mikor hazamegyek (úgy erőst fél éve) - szar ember vagyok, nem úgy élek, ahogy kéne, tök érthető. de hogy egy falubéli defekt után - amit anyu is, mergő is, én is úgy kezeltünk le, h "én aztán nem tudok kereket cserélni" - arra a kérdésre, h "van-e gumis ismerősöd?" a pofámba vágja, h "nincs!", zokon vettem, rohadjak meg!

azért másnap reggel segített, amennyit tudott (pontosan elég, sőt!), és most már simán kereket cserélek egyedül, sötétben, miniszoknyában, frissen frizírozva, bárhogyan is, istenuccse, de meg vagyok sértve az érzéseimben én, az az igazság. na nem baj, majd elmúlik ez is...