szívesen meghagyom, de rossz lenne, ha valaki ténylegesen, úgy képileg is végignézné, amint zsíros kacsóval pöntyögök a gépen délután fél hatkor a konyhában. mellettem ezüsttálca, azon hatalmas csülökcsont és rengeteg zsírcafat, én meg benne tunkolok, zsíroskenyeret gerjesztve. közben rotyog mögöttem a pöri, de az ám. én meg vívódom: amúgy azt hogy a faszba is kell csinálni, és a végén is ilyen gusztustalan kinézete lesz-e a dolognak, vagy majd valamennyit enyhül a.. az életérzés, khm?! amúgy egy becsomagolt, hatalmas, főzetlen csontszerű izé még lapul a töküres hűtőben (rajta kívül csak fél kiló csilipaprika és négy-öt üveg kacsazsír piheg), aminek a sorsával kapcsolatban halovány gőzöm sincsen, az csak úgy ott lett hagyva a mergő által. gondolom, azt is megesszük valamilyen formában. gondolom, hálás vagyok a színésznőnek, aki fagyott állapotban hozzávágta a terméket tegnap, hisz most fürdünk a csülökben, ha másunk nincs is. gondolom, megnézek egy-két férjek gyöngyét, ennél már csak a dág gusztustalanabb, legalább néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése